József Attila

"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!" 

József Attila: Nem én kiáltok (1924. részlet)

József Attila és Szeged

József Attila életének és költői pályájának egyik meghatározó, ugyanakkor konfliktusokkal terhelt időszaka a szegedi évekhez kapcsolódik. A költő 1924-ben iratkozott be a Szegedi Tudományegyetem magyar–francia szakára. Szeged ekkor fontos szellemi központ volt, ahol élénk irodalmi és kulturális élet zajlott, és amely komoly hatást gyakorolt a fiatal költő gondolkodására és művészi önképére.

Ezekben az években József Attila aktívan bekapcsolódott az egyetemi és városi irodalmi életbe. Versei rendszeresen megjelentek folyóiratokban, és kapcsolatba került a korszak jelentős értelmiségieivel. Szegeden vált igazán tudatossá költészetében a társadalmi érzékenység és a modern lírai megszólalás igénye. A Tisza városa egyszerre jelentett számára inspiráló szellemi közeget és kemény próbatételt.

A szegedi időszak legismertebb és legsúlyosabb konfliktusa a "Tiszta szívvel" című verséhez kötődik. A költemény megjelenése után az egyetem vezetése – különösen Horger Antal nyelvészprofesszor – alkalmatlannak minősítette a költőt a tanári pályára. Ez a döntés gyakorlatilag ellehetetlenítette egyetemi tanulmányait, és mély lelki törést okozott számára. Az eset nemcsak személyes sorsát, hanem költészetének hangnemét is meghatározta: verseiben ettől kezdve még erősebben jelenik meg a lázadás, a kitaszítottság és az igazságkeresés motívuma.

Szegedhez kötődnek József Attila környékbeli tartózkodásai is. A város közelségében, például Makón – ahol gimnáziumi éveit töltötte korábban – vissza-visszatért gondolataiban és kapcsolataiban. Ezek az alföldi élmények erősítették benne a szülőföldhöz, a tájhoz és a paraszti–munkás világhoz való kötődést, amely több versében is megjelenik közvetett vagy közvetlen formában.

Összességében József Attila számára a szegedi és Szeged környéki évek egyszerre jelentettek lehetőséget és kudarcot. Itt tapasztalta meg először a nyilvános elutasítást, ugyanakkor itt erősödött meg benne az a költői öntudat, amely későbbi, nagy verseinek alapját adta. Szeged így nem csupán egy állomás volt életében, hanem sorsfordító helyszín, amely hozzájárult ahhoz, hogy a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjévé váljon.

Fotógaléria